Hogyan és hol jöttek létre az első állatkertek?
Az első állattartó kerteket az ókori kelet államaiban hozták létre. Feljegyezték például, hogy Sulgi, az ókori Mezopotámia egyik jeles uralkodója már népes állatseregletet mondhatott a magáénak, s ugyancsak híres volt Assur-Uballit asszír uralkodó állatkertje is. Az ókori Egyiptomban már Hatsepszovet királynő idejében létesítettek állattartó kertet, amely az Amon-papság fennhatósága alá tartozott. A távoli Kínában Ven Vang császár már csaknem négyezer éve állatkertet létesített, sőt a legenda szerint az uralkodó itt, a „Tudás Kertjében” fedezte fel a selyemhernyó gubójának fonalas szerkezetét, megalapozva ezzel a híres kínai selyemtermelést.
A világhódító Nagy Sándor Alexandriában létesített nyilvános állatkertet, s a kert igazgatásával tanítómesterét, Arisztotelészt bízta meg. A rómaiaknál – kisebb magán-vadasparkoktól eltekintve – nem volt divat az állatkertek létesítése. A különleges vadak csupán a véres gladiátor-viadalokon szerepelhettek.
A középkorban az uralkodók előszeretettel tartottak vadállatokat, különösen olyanokat, amelyek messzi világrészekből származtak. Az egyszerű emberek persze ezeket az állatokat nemigen láthatták, a különleges állatokat vándormenazsériák ketreceiben láthatták. Gyakran tartottak vadállatokat a várakat övező árkokban is.Manapság a Bécs melletti Schönbrunn állatkertjét tartják a világ első újkori zoojának, bár eredetileg ez a kert sem volt nyilvános. Ez az állatkert 1752-ben nyitotta meg kapuit.
A schönbrunni példát világszerte több nagyvárosban is követték, például Madridban, Londonban, Berlinben, New Yorkban, Melbourne-ben és Pétervárott is. A Budapesti állatkert – az újkori zook közül harmincadikként – 1866-ban nyitotta meg kapuit.
Voltak-e a Budapesti állatkertnek előzményei Magyarországon?
A mai értelemben vett állatkertek közül hazánkban a budapesti volt az első, azonban már történelmünk korai századaiban is tartottak vadállatokat a Kárpát-medencében. Feljegyezték például, hogy Nagy Lajos király Nápolyból egy oroszlánt szerzett be. Bonfini leírásaiból azt is tudjuk, hogy Mátyás is kapott oroszlánokat, méghozzá a Velencei Köztársaságtól. A hagyomány szerint amikor 1490-ben Mátyás király Bécsben meghalt, az uralkodó oroszlánja is elpusztult a budai várkertben.
A középkori Magyarországon több vadaskert is létezett, melyeknek többségét vadászat céljából létesítették. Ezekben a kertekben szinte kizárólag hazai vadfajokat tartottak. Némely vadaskertnek a vadászat mellett az is fontos feladata volt, hogy „a szemet és lelket gyönyörködtesse”. Mátyásnak több vadaskertje is volt Buda környékén, például Nyéken (a budapesti Hűvösvölgy környékén), ahol a vadaspark falmaradványait is megtalálták. Ugyancsak híres volt az egri vadaskert, amely egyházi fennhatóság alatt állt. Ezt a kertet egyébként Gárdonyi Géza is megemlíti az „Egri csillagok”-ban.
Egyes feltételezések szerint valaha a Margit-szigeten is vadaskert, illetve kolostorkert működhetett. A sziget egykori neve, a „Nyulak szigete” arra utal, hogy ez a vidék nyulas terület lehetett egykoron.
A török kiűzése után ismét divatba jött a magán-vadaskertek létesítése, s ez nem változott egészen az első világháborúig. E kertekben néha egzotikus állatfajok tenyésztésére is kísérletet tettek.
Hogyan született meg a Budapesti állatkert?
Már a reformkorban felmerült, hogy Schönbrunnhoz hasonlóan Pesten is egy állatkertet kellene létesíteni. Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc során, valamint az utána következő években a politikai helyzet nem kedvezett az állatkert-alapítóknak. az 1860-as évek elején azonban ismét felmerült az állatkert alapításának eszméje.
Szabó Józsefnek, Xántus Jánosnak, Kubinyi Ágostonnak és a többi alapítónak bizony nem volt könnyű dolga. Az osztrák hivatalnokok ugyanis nemhogy nem segítették, hanem egyenesen hátráltatták az alapítással kapcsolatos munkát. Szerencsére azonban váratlan segítség is akadt Gamperl Alajos személyében. Gamperlt, az „országfejedelmi biztost” ugyan a hatóságok küldték felügyelni, ő mégis kötelességének érezte, hogy segítse, se előre mozdítsa az állatkert ügyét. így – hosszas huzavona után – engedélyezték az állatkert alapítását. A pénzt oly módon teremtették elő, hogy részvénytársaságot alapítottak az állatkert működtetésére. A szükséges terület megszerzése érdekében Pest városához fordultak segítségért. A városatyák a jövendő állatkertet a Városerdőben, a mai Városligetben kívánták elhelyezni. Két területet is felajánlottak, melyek közül Gustav Jägernek, a Bécsi állatkert igazgatójának javaslatára a vasúthoz közelebb eső telket választották.Sok vita volt akkoriban arról, hogy ki legyen az új állatkert igazgatója. A külföldi szakemberek, mihelyt hírül vették az alapítást, nagy számban ajánlkoztak az „igazgatói állomás” betöltésére, az állatkerti Részvénytársulatnak mégis az volt a szándéka, hogy magyar embert nevez ki az intézmény élére. Nyilvánvaló volt, hogy erre Xántus János a legalkalmasabb, ő azonban – negyvennyolcas huszár főhadnagyként – meg sem próbált pályázni. Minthogy magyarhoni jelentkező nem volt, ideiglenesen Leopold Fitzingert, a müncheni származású zoológust bízták meg az állatkert ügyeinek igazgatásával.
Hogyan épült az állatkert?
A Pesti állatkertet ma már szinte hihetetlen nemzeti összefogás hívta életre. A terület bekerítése után a legfontosabb dolog a park megtervezése, illetve az épületek helyének kijelölése volt. Petz Ármin, a város főkertésze semmiféle fizetséget nem fogadott el, ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. A Nagy-tó, és a tavat tápláló kút Reitter Ferenc csatornázási mérnök tervei alapján készült. Reitter szintén önként, díjazás nélkül tervezte meg ezeket. Az épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte. Kettejük közül Szkalnitzky a maga korában híres építésznek számított. Az ő tervei alapján készült például a budapesti Egyetemi Könyvtár épülete, valamint az a négy bérház is, amely az Oktogon négy sarkában áll.
Az állatállomány megteremtése több forrásból történt. Igen sok állat érkezett ajándékba. Az egyszerű falusi emberektől a nemeseken át egészen az uralkodóig sokan érezték kötelességüknek, hogy állatokat ajándékozzanak a születő állatkertnek. Végül problémát is okozott a sok ajándék állat, mert már akkor népes állatseregletről kellett gondoskodni, mikor a kert területén sem az épületek, sem a karámok nem voltak még készen. Ezért az állatkerti Részvénytársulat kénytelen volt leveleket fogalmazni a jövőbeni adományozóknak, melyben arra kérték őket, hogy „eme nemes cselekedetüket” halasszák egy későbbi időpontra, amikor az állatkert az ajándék állatokról már kellőképpen tud gondoskodni.
Kevéssel a megnyitás előtt maga az uralkodó, Ferenc József is küldött ritka állatokat a schönbrunni gyűjteményből.Az állatállomány persze vásárlás útján is gyarapodott, a Részvénytársulat több európai állatkerttel és állatkereskedővel is összeköttetésben állt. Ekkoriban történt, hogy a Bécsi állatkert (amely nem azonos a schönbrunni kerttel) csődbe ment, s így több érdekes állatot igen alacsony áron sikerült az osztrák fővárosból beszerezni.
Az állatkert megnyitását többször elhalasztották, s végül 1866 augusztusára tűzték ki. Fitzinger, kevéssel a megnyitás előtt leköszönt tisztéről, s a közvélemény óhajának megfelelően Xántus Jánost nevezték ki igazgatónak, bár egyenlőre csak ideiglenesen.
Milyen volt az állatkert a megnyitáskor?
Magyarország első állatkertje 1866. augusztus 9-én, egy napsütéses csütörtökön nyitotta meg kapuit. A közönség ekkor csaknem ötszáz különféle állatot láthatott a kertben, amely állatokat tizenegy nagyobb és számos kisebb állatházban, valamint elkerített, nyílt gyeptéreken. A legnépszerűbb állat Kristóf, a fiatal barnamedve volt, aki nemcsak gondozójának, Angelo Guzzantónak volt a kedvence, hanem a jeles államférfinak, Deák Ferencnek is. A majomházban kilencféle virgonc majmot mutattak be, gazdag volt a tó és a fácánház madárgyűjteménye is. A madárházban a legérdekesebbek a „kajdácsok”, vagyis papagájok, kakaduk és arák voltak. Nem hiányoztak a hazánkban is őshonos szarvasfélék (őz, gímszarvas, dámvad) sem. A bagolyvár – nevével ellentétben – nem csupán baglyoknak, hanem varjaknak és hollóknak, valamint rókáknak, borznak és farkasnak is otthont adott.A manapság oly jellemzőnek tartott állatkerti fajok (pl. zsiráf, elefánt, víziló) az állatkert megnyitásakor még hiányoztak. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen akkoriban igen drága állatok voltak ezek, ráadásul a tartásuk sem számított egyszerűnek, s igen költséges volt szállásuk kialakítása is.
Bár az állatkert megnyitáskor sokkal nagyobb területű volt, mint manapság, sokkal kevesebb állatot mutatott be. Azt gondolhatnánk, ez úgy lehetséges, hogy a mai kifutók sokkal kisebbek, mint a múlt században. Ez azonban nem így volt, hiszen a múlt században az állatkert egyetlen hatalmas park volt, amelyben csak itt-ott voltak állatbemutató terek.
A közönség mindjárt az első napokban megszerette az állatkertet, ezért a kert vezetése úgy döntött, hogy további érdekes állatok beszerzésévek igyekszik az érdeklődést ébren tartani. Néhány hónappal a megnyitás után egy elég nagy állatszállítmány érkezett. Sajnos azok az állatok, amelyeket Xántus még Amerikából küldött, a porosz-osztrák háború miatt nem érkeztek meg Pestre, hanem örökre a Hamburgi állatkertben maradtak.
Hogyan sikerült az állatkertnek zsiráfot szereznie?
Az 1860-as években a zsiráf nagy kincsnek számított. Az újkori állatkertek közül Schönbrunnban mutattak be először zsiráfot 1828-ban, majd pedig a Londoni állatkert is szerzett a hosszú nyakú csodaállatokból.
Erzsébet császárné mindig érdeklődést mutatott a Pesti állatkert ügyei iránt, s több ízben is meglátogatta az állatkertet, amikor a magyar fővárosban időzött. 1867-ben az egyik ilyen látogatás során Xántus János, a kert igazgatója alkalmat talált arra, hogy elmondja: a Pesti állatkertben még nincsen zsiráf, Schönbrunnban, az uralkodói gyűjteményben pedig több is van. Bár azok a zsiráfok a császár tulajdonában álltak, a császárnő közbenjárására azonban levelet kapott az állatkerti igazgatóság, hogy válasszon zsiráfot, mert akár az idősebb anyazsiráfot, akár a fiatalabb nőstényt a pesti kertnek ajándékozza őfelsége. így esett meg, hogy 1868. májusában egy „foltos nyakorján” – így is nevezték a zsiráfot a múlt században – érkezett Pestre. A schönnbrunni állatok közül állatkertünk vezetői a fiatalabb nőstényt választották, ami – mint kiderült – igencsak jó választás volt. Nemcsak azért, mert ez az állat még hosszú évekig élt a Városligetben, hanem azért is, mert már vemhesen érkezett Pestre, s így 1868 augusztus 18-án meg is született állatkertünk első kiszsiráfja. Ezzel állatkertünk a harmadik olyan kert lett a világon, ahol kiszsiráf született. A zsiráfborjú – aki sajnos csak rövid ideig élt – azért is különleges, mert ez volt az első olyan kiszsiráf, amelynek már az anyja is fogságban látta meg a napvilágot.
Mit mutattak az első évek tapasztalatai?
Bár az ország első állatkertjét ma már szinte hihetetlen nemzeti összefogás, nekibuzdulás hozta létre, az első évek után ez a nagy lelkesedés – sajnos – alábbhagyott. Az állatkert látogatottsága nem volt akkora, amely biztosíthatta volna a kert fennmaradását, fejlődését, létezését. Az állatkert vezetése ezért kénytelen volt az eredeti célkitűzéstől eltérően nemcsak a természettudományos ismeretterjesztés és a honosítás ügyével foglalkozni, hanem mutatványosokat. vásári komédiásokat foglalkoztatni. A gazdasági nehézségek enyhítése érdekében a kert sorsjegyeket is kiadott, a nyeremények különböző állatkerti állatok voltak.
Az állatkert fenntartási költségeinek csökkentése érdekében a részvénytársaság vezetői átfogó takarékossági terveket dolgoztak ki. Ennek szellemében bízták meg Czimek János pénztárnokot az állatok takarmányának beszerzésével. A vezetőség megbízott Czimekben, és úgy rendelkezett, hogy minél olcsóbban szerzi be a pénztárnok a takarmányt, annál magasabb lesz a fizetése.
Czimek valóban olcsó, azonban silány, penészes takarmányt vásárolt az állatok részére. Ezért, s amiatt, mert a társaság vezetői mind több mutatványost foglalkoztattak, Xántus lemondott az igazgatói tisztségről. Ekkor a korrupt Czimek szabad kezet kapott, s rövid idő alatt lezüllesztette a kertet. A társulat vezetői a válságot úgy kívánták megoldani, hogy az állatkert élére egy tudományos vezetőt neveztek ki Kriesch János személyében.
Kriesch János a magyar állattan kimagasló, ámde méltatlanul elfeledett művelője volt. Ez a kiváló zoológus sajnos csak rövid ideig vezette a kertet. Kinevezése után azonnal feltűnt, hogy az állatok milyen borzasztó állapotban vannak, s ezért felelősségre vonta Czimeket, aki viszont Kriescht igyekezett megrágalmazni. Kriesch végül lemondott tisztségéről, a részvénytársaság pedig – hogy a botrányt elkerüljék – Czimeket is menesztette, s Hegyessy Kálmánt kérték fel az állatkert ügyeinek igazgatására.
Miért alakították meg az állat- és Növényhonosító Társaságot?
A gazdasági nehézségek csak nem akartak megoldódni, ezért az állatkerti Részvénytársulat vezetői úgy döntöttek, hogy az Rt. átalakul állat- és Növényhonosító Társasággá, annak reményében, hogy így könnyebb lesz előteremteni a fenntartás költségeit. A korabeli indoklás szerint, ha az állatkertet részvénytársaság üzemelteti, a „nyerészkedő társaságot” a mecénások nem támogatják kellőképp, míg az új elnevezés a társaság nemes céljairól tanúskodik.
A társaság első közgyűlésén Berecz Antalt nevezték ki igazgatónak. Innen-onnan sikerült is pénzt szerezni, a támogatás mégsem bizonyult elégségesnek. A gondokat tetézte, hogy rendszeresen ütötték fel a fejüket különféle járványok az állatok körében, ráadásul a ligetből „belátogató” rókák telente igencsak megtizedelték a madárállományt. A helyzetet a sok adósság is súlyosbította, s minthogy nem sikerült eredményeket elérni, Berecz is beadta lemondását.
Milyen volt a "Serák-korszak"?
Serák Károly borsodi kisbirtokost 1873. augusztusában nevezték ki állatkert-igazgatónak, mert abban reménykedtek, hogy gazdálkodói tapasztalatával az új direktor meg tudja menteni a kertet a teljes összeomlástól. Serák három évtizeden át, „változó szerencsével” vezette a kertet, a leghosszabb ideig valamennyi igazgató közül. A róla elnevezett korszak az állatkert történetének egyik legvitatottabb szakasza. Kétségtelen, hogy a kezdeti időszakban kozmetikázták a zárszámadást, s a vásári komédiások egyre népesebb siserehada lepte el a kertet, jóllehet e látványosságok nem az állatkertbe valók. Azt sem szabad azonban elhallgatnunk, hogy mindez egy olyan korban történt, amikor egy állatkert, ha csak a maga nemes céljait követte, nem tudott annyi bevételt szerezni, hogy fennmaradjon.Serák kinevezése után azonnal hozzáfogott az állatkert katasztrofális pénzügyi helyzetének rendbetételéhez. Első lépésként a Fővároshoz fordult pénzsegélyért, a város vezetői azonban ezt megtagadták, mondván: ilyesmiről csak akkor lehet szó, ha az új vezetés eredményeivel bizonyít. Ezután Serák úgy igyekezett az állatkertet működtetni, mintha az a saját kis birtoka lenne, s mivel külső seítségre nem számíthatott, mindenféle lehetőséget felhasznált pénzszerzésre. A legnagyobb haszonnal persze a mutatványosok szerepeltetése kecsegtetett, így aztán egymást érték a tűznyelők, akrobaták és kötéltáncosok. Bár ezek a látványosságok az állatkertbe nemigen illenek, elegendő bevételt hoztak a kertnek ahhoz, hogy a válságból kilábalhasson. A pénzügyi helyzet lassan stabilizálódott, s 1875-ben már a Főváros is megszavazta a pénzsegélyt az állatkert részére.
1876-ra, az állatkert alapításának tizedik évfordulójára készült el az oroszlánház, amelyet a kor neves építésze, Hauszmann Alajos tervezett. Ugyancsak a jubileum tiszteletére vásároltak struccokat és amerikai bölényeket, valamint egy afrikai elefántot, amely az első elefánt volt a magyar fővárosban.
Gróf Semsey Andor, a korabeli hazai természettudomány egyik legnagyobb mecénása saját költségén új madárházat építtetett az állatkertnek, hogy …”minél többféle madár legyen jól láthatóan, európai módon bemutatva a budapesti állatkertben is”.
Milyenek voltak a néprajzi mutatványok?
A néprajzi mutatványok ötlete eredetileg Carl Hagenbecktől eredt. Hagenbeck kezdetben állatkereskedő volt, apjának ütletét átvéve számos kapcsolatot alakított ki, s kis idő múlva a legtöbb állatkertet ő látta el vadállatokkal. Később, amikor az állatkertek már dugig voltak érdekes állatokkal, Hagenbeck azt tapasztalta, hogy sokkal kisebb az érdeklődés állatai iránt. Ezért elhatározta, hogy néprajzi mutatványokat fog szervezni. Ennek lényege az volt, hogy a messzi vidékek népeiből Hagenbeck afféle karavánokat szervezett, amelyek városról városra jártak, s e néprajzi bemutatókon a derék polgárok megismerkedhettek a sziúkkal, kalmükökkel, lappokkal és egyéb más népekkel. A családok mindig elhozták jellegzetes állataikat, szerszámaikat, s népes közönség előtt mutatták be mindennapi életüket.Hagenbeck többször is járt állatkertünkben néprajzi karavánjaival. Először 1884. nyarán, amikor a negyven tagból álló szingaléz társulattal jött el Magyarországra. A bemutató különlegessége az volt, hogy a „singhaliak” húsz betanított, dolgozó elefántot hoztak magukkal.
Milyen állatok éltek az állatkertben a múlt század utolsó éveiben?
A honfoglalás ezredik évfordulóját 1896.-ban készültek megünnepelni, s e jeles évforduló kapcsán az egész ország lázban égett. Az állatkertben sem volt másként. A kert vezetői elhatározták, hogy számos érdekes, és Budapesten korábban soha be nem mutatott állatot vásárolnak. Az állatgyűjtemény megújítását még az 1890-es évek elején megkezdték. Ekkoriban vásárolták például Jónást, az első vízilovat, valamint egy már akkor is ritkaságnak számító szumátrai orrszarvút. A különlegességek közé tartozott a sörényes hangyász, a csimpánz és az orangután, az oroszlánfóka, a vízidisznó, a pettyes szarvas, a nilgau antilop és a fehérfarkú gnú is. A medvéket számos faj képviselte, hiszen a barnamedvén kívül jegesmedvét, baribált, örvösmedvét, malájmedvét, illetve „leffentyűs” (ajakos-) medvét is láthatott a közönség. Egy és kétpúpú tevék egyaránt voltak az állatkertben, s bemutatásra került az elefántok mindkét faja.1896-ra az állatállomány mintegy kétezer egyedet számlált, a következő években azonban megkezdődött a visszaesés. Ennek az volt az egyik oka, hogy amikor az állatkertet alapították, a Főváros a területet harmincévi használatra adta át az állatkertnek, jelképesen évi egy aranyért. Amikor azonban a szerződést meg kellett újítani, a város vezetői úgy gondolták, hogy az állatkertnek jóval többet kellene fizetni a területért. Ezt a magas bérleti díjat azonban nem lehetett kigazdálkodni, különösen azért, mert a látogatók száma 1896. után igencsak visszaesett. A „Serák-korszak” utolsó nagyobb állatvásárlásai 1898.-ban voltak.
Miért ment csődbe az állatkert?
Az állatkert vesztét a Főváros által megállapított magas bérleti díj és az érdektelenség okozta. Amikor a kertet alapították, a város vezetői még támogatandó intézményként tartották számon, a századfordulón azonban már csak egyszerű bevételi forrásként kezelték, s ezért kértek el a területért oly magas bérleti díjat. A látogatók alacsony létszámának okát ma már nagyon nehéz megítélni, hiszen 1896. után már földalattival is ki lehetett jutni a Városligetbe. A magyarázat valószínűleg abban keresendő, hogy a millennium rendezvényei olyan „tömények” voltak, hogy szinte senkinek sem jutott eszébe elmenni egy kiállításra, vagy éppen az állatkertbe.
Még 1896.-ban létesítette az állatkert az úgynevezett „ősbudavárat”. A „Látványosságok Háza” néven is ismeretes, hírhedté vált mulatóhely bevétele az állatkert javára esett, ámde egyáltalán nem illett össze a természettudományos ismeretterjesztés elvével. Emiatt, s azért, mert a Főváros felhívta a kert figyelmét, hogy a területet kizárólag állatkert létesítése céljából adta bérbe, végül bezárták az „ősbudavárat”. Bár ez a szégyenletes vurstli így eltűnt az állatkertből, az így kiesett bevételt sajnos nem sikerült pótolni. Végül a gazdasági nehézségek oda vezettek, hogy a Főváros 1907-ben feloszlatta az állat- és Növényhonosító Társaságot, s megindította a csődeljárást.
Bár az állatkertet üzemeltető társaság csődbe ment, maga a kert a közvélemény szeretetét élvezte. Ezért mindenki egyetértett ifj. Andrássy Gyula belügyminiszternek azzal az ötletével, hogy az állatkert üzemeltetését vegye át Budapest városa. Ettől kezdve az kert Budapest Főváros állat- és Növénykertje lett.
Hogyan épült újjá az állatkert?
Amikor az állatkertet átvette a Főváros, sem az épületek, sem az állatállomány nem mutatott valami jó összképet. Ezért elhatározták, hogy nagyszabású munkával teljesen újjáépítik a kertet, s egy a Fővároshoz méltó, új állat- és Növénykertet hoznak létre. Számunkra ez furcsa lehet amiatt, mert a múlt század végén éppen amiatt került az állatkert kilátástalan helyzetbe, hogy a város vezetői puszta jövedelemforrásnak tekintették ezt az intézményt. A változás motorja dr. Bárczy István, a nagy városfejlesztő főpolgármester volt, akinek városépítészeti elgondolásai közt kiemelt helyen szerepeltek a közparkok és ligetek, így az állatkert is.
Az átépítés első lépéseként 1.212.000 aranykoronát biztosítottak az átépítés költségeinek fedezésére, majd kinevezték az állatkert új igazgatóját dr. Ráthonyi Zoltán állatorvos személyében, aki ezen tisztséget az átépítés alatt töltötte be.
A tervek kidolgozására és munkálatok összefogására éltre hívták az állatkertépítő Bizottságot, hogy …”gondoskodjék mindenekről, amik e szép cél keretébe vágnak”. E bizottság tagjai mind neves zoológusok, botanikusok, építészek, közéleti személyiségek voltak. Minthogy e bizottság nagy testület volt, négy vezetőnek adták kezébe a tulajdonképpeni irányítást, nevezetesen dr. Bódy Tivadar alpolgármesternek, mint a bizottság elnökének a munkálatok vezetését, dr. Kovách Aladárt a közönség általános kívánalmainak érvényesítését, valamint dr. Lendl Adolfot a tudományos program kidolgozását. A nagyszabású terv igen hamar elkészült, s ezt a tervet a városatyák nemcsak, hogy elfogadták, hanem az eredeti 1 millió 212 ezer koronás keretösszeget is felemelté négymillióra.
A tervek alapján az állatkert a rendszertani alapú bemutatást tűzte ki célul, azaz rokonság szerint csoportosítva mutatták be az állatokat. Nemcsak állatkertet terveztek azonban, hanem azzal párhuzamosan növénykertet is. Már a tervezéskor ügyeltek arra, hogy az idős, terebélyes fákat lehetőleg megkíméljék.
Az állatok bemutatásánál azt a mintát igyekeztek alapul venni, amelyet panoráma-kifutó néven Carl Hagenbeck talált fel és alkalmazott először hamburg-stellingeni állatkertjében. Ennek megfelelően az állatokat a közönségtől nem vasrácsokkal, hanem száraz-, vagy vizesárokkal igyekeztek elválasztani. Ugyancsak stellingeni mintára kívánták megépíteni a két hatalmas műsziklát is.
A régi állatkert szinte valamennyi épületét elbontották, s helyükön újakat emeltek. Az épületek egy részét már akkor nagynevű építészek tervezték. A Főkapu és az Elefántház például Neuschlosz Kornél tervei alapján épült. A legtöbb állatházat azonban két – akkoriban még alig ismert, de később nagynevűvé lett építész – Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Az ő terveik alapján épült fel például a Madárház, a háború alatt elpusztult régi Bölényház, vagy éppen a Szarvasház. Ugyancsak ekkor emelték a Pálmaházat is az alatta található Aquariummal együtt, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján. Ekkor épült a Kis- és a Nagyszikla is.
Az átépítés közben két neves látogatója volt a kertnek, Carl Hagenbeck fiainak, Heinrichnek és Lorenznek személyében. Az újszerű bemutatási rendszerről igen elismerően nyilatkoztak, s ígéretet tettek arra, hogy a már állatokkal is benépesített zoot is meglátogatják.
Hogyan költöztették át Jónást, a legendás vízilovat?
A régi állatkert megmaradt lakói közül az egyik legtermetesebb a Jónás nevű vízilóbika volt, akit még 1893-ban vásároltak. Akkoriban még nem létezett sem altatópuska, sem nagy teljesítményű önjáró daru, ezért az állat átszállítása igen nagy problémát jelentett az állatkerti szakembereknek.
Az első feladat az volt, hogy Jónást rávegyék, sétáljon be a számára előkészített hatalmas ládába. Ez eleinte nemigen akart menni, de végül néhány finom falat segítségével sikerült a művelet. Igen ám, de a nehéz ládát, benne a még nehezebb Jónással valamiképpen el kellett juttatni az új Elefántházhoz. Szerencsére az állatkertnek akkor is volt tanított, idomított elefántja. A Bébi nevű állat szolgáltatta a tolóerőt, amint Jónás ládáját az új helyre szállították, a gondozóknak „csak” a görgőket kellett újra meg újra a láda elé tenni. így költözött át Jónás a „Vastagbőrűek Házába”.Egyébként az új állatkert megnyitása előtt az öreg Jónás mellé egy fiatal vízilópárt is hoztak Bandi és Ara személyében.
Hogyan teremtették meg az új állatkert állatállományát?
Mivel a régi állatkertből csak néhány állat maradt meg, gondoskodni kellett új, érdekes állatok beszerzéséről. Ez részben vásárlás útján történt, de a kert sok állatot ajándékba kapott. Kittenberger Kálmán, a neves vadászati szakíró például több állatot is gyűjtött az állatkert számára. így került például Budapestre az állatkertekben akkor igen ritkán bemutatott földimalac is.
Nem jelentett kevésbé nagy szenzációt a zsiráfok érkezése sem. A Khartumban, Szudán fővárosában vásárolt állatok vonaton, hajón, majd megint vonaton utazva jutottak el a magyar fővárosba, a Nyugati Pályaudvartól az állatkertig pedig kötőfékkel, lábon vezették őket. Az állatvásárlások során mintegy kétezer egyeddel gazdagodott az állatkert.
Sok állat ajándékba érkezett. ilyen volt például az a kapucinusmajom, amelyet egy külföldi útjáról hazatért magyar mérnök ajándékozott a kertnek. A nemesség köréből is többen támogatták az intézményt különféle állatok adományozásával.
Milyen volt az újjáépített állatkert?
Az újjáépített állatkert 1912. május 20-án tárta ki kapuit a nagyközönség előtt. Akkoriban a napisajtó úgy számolt be erről az eseményről, mint Európa egyik legmodernebb állatkertjének megnyitásáról. Igen nagy elismerést váltott ki az újszerű, rendszertani alapú beosztás, a szárazárkos-műsziklás bemutatási rendszer, valamint az országban korábban nem létező édesvízi és tengeri Aquarium. A Kissziklában kialakított Barlang Mozit is hamar megkedvelte a közönség.
Igen gazdag volt a kert állatállománya, amit mi sem mutat jobban, mint az a tény, hogy a korabeli állatkertek közt egyedülálló módon a budapesti zooban az emberszerű majmok három faját (csimpánz, orangután, gibbon) is bemutatták. A Majomháznak persze más érdekes lakói is voltak, például közönséges makik, tarka makik, oroszlánmajmocskák, kapucinusmajmok, páviánok, valamint mandrillok is. A Kisemlősház főként rágcsálóknak adott otthont, köztük a vízidisznó és a tarajos sül számított különlegességnek.
A kisemlősházzal szemben laktak az állatkert erszényesei, a szürke óriáskenguruk, Bennett kenguruk, hosszúorrú patkánykenguruk, valamint egy vombat, aki egyenesen Tasmániából érkezett. A Szarvasházban nemcsak a hazánkban is honos őzeket, gímszarvasokat és dámvadat mutatták be, hanem pettyes és szikaszarvasoknak is otthont adott. Az antilopistállóban kaptak helyet a dorcas gazellák, a nilgau antilopok, a gnúk és a bejza antilopok. A Bölényházban a magyar szürkemarhák és a bivalyok mellett európai és amerikai bölények nyertek elhelyezést. Az Elefántházban a „főszereplők” természetesen az ázsiai elefántok voltak, de itt kerültek bemutatásra a nílusi vízilovak és a tapírok is. A Teveházban egy- és kétpúpú tevék, valamint örvös pekárik és varacskos disznók éltek. A Zebraistállóban – vagy, ahogyan akkoriban nevezték, a lófélék házában – a chapman zebrákon kívül zsinóros (Grevy-féle) zebrák is éltek. A medvéknek igen sok faj, illetve alfaja került bemutatásra: a Kissziklán jegesmedvét, a Nagysziklán európai barnamedvét, grizzlyt, örvösmedvét, baribált, ajakosmedvét és malájmedvét láthatott a közönség. A mosómedvék sem hiányoztak persze.
A macskafélék családjának is több faja élt az állatkertben, például az oroszlán, a tigris, a leopárd, a hópárduc (!), a jaguár, az ocelot, a puma, a vadmacska és a kárpáti hiúz. A Bagolyvárban rókák, farkasok, csíkos és foltos hiénák, sakálok és lapátfülű kutyák, valamint fülesbaglyok és hollók laktak. Kissé odébb, a Vidratónál nemcsak európai vidrákat, hanem ormányosmedvéket is bemutattak. A fókamedencében, amelyet a jegesmedvék előtt alakítottak ki, kaliforniai oroszlánfókák és borjúfókák lubickoltak, a Kisszikla oldalában pedig egy csordára való rénszarvas került bemutatásra. A madárvilágból az Andok hatalmas madara, a kondor, valamint a strucc, a nandu, az emu, a narancsnyakú kazuár, valamint az arák és kakaduk többfaja számított különlegességnek, de az akkoriban állatkerti ritkaságnak számító Humboldt pingvineket is bemutatta az állatkert. Ezt a pingvinfajt a nagy német természettudósról, Alexander von Humboldtról nevezték el.Nemcsak állatok éltek az állatkertben, hanem növények is, hiszen a parkot az átépítés során valóságos arborétummá alakították át. A Lendl-féle elgondolásnak megfelelően tehát a növényvilág is képviselve volt a kertben. Ezért hívták a kertet akkor – és ezért hívják ma is – állat- és Növénykertnek.
Hogyan teltek az új állatkert hétköznapjai?
A közönség azonnal megszerette az új állatkertet, azonban az intézmény vezetői jól tudták, hogy az újdonság varázsa hamar elenyészhet. Emiatt nagy gondot fordítottak arra, hogy a látogatottságot a kezdeti magas szinten tartsák. Az érdeklődés fenntartására különféle közönségcsalogató programokat szerveztek, de ügyeltek arra, hogy ezek soha ne fajuljanak cirkuszi mutatvánnyá, vásári komédiává.
Lehetőséget biztosított a kert pónilovaglásra, tevegelésre, sőt a bátrabbak az elefánt hátára is felülhettek. A Barlang Moziban délutánonként filmvetítést tartottak, méghozzá az esetek többségében ismeretterjesztő képsorokat pergettek le. A zenepavilonban, amely Pálffy gróf adományából még a XIX. században épült, napközben katonazene szólt. Ezek az „állatkerti zenélyek” igen híresek és népszerűek voltak, olyannyira, hogy később a frissen alakult Magyar Rádió fel is vette azokat sugárzásra. Jól meg kellett azonban gondolni, hogy a zenepavilon mellé milyen állatokat telepítenek.Aki megéhezett, ellátogathatott az ízletes házi főztjéről elhíresült sziklavendéglőbe, amely a mai Afrika-társaskifutó helyén volt. A tehetősebbek a Pálmaház melletti elegáns kávézót is meglátogatták, amelynek asztalait nyaranta a Pálmaháznak a tóra néző oldalán kiépített teraszán állították fel.
Bérletjegyeket is adtak ki ekkoriban, abból a célból, hogy a látogatókat rendszeres visszatérésre bírják. Ez nemcsak a pénzügyi szempontok miatt volt fontos, hanem azért is, mert az állatkert valóban fel kívánta vállalni a nemzet természettudományos ismereteinek bővítését. Ennek érdekében dr. Lendl Adolf, és barátja, dr. Szabó Ervin kezdeményezésére megalakult a Fővárosi Könyvtár állatkerti kirendeltsége, amely a Főkapu egyik oldalszárnyában kapott helyet. E könyvtár része volt a „mozgókönyvtár” is, ami nem volt más, mint ceyloni törpe szamarak által vontatott kiskocsi, érdekes könyvekkel megrakva. A látogatók állatkerti sétájuk során megállíthatták a könyvtár apró kocsiját, s kölcsönözhettek a természetismereti és szépirodalmi könyvekből. A látogatás befejeztekor a könyveket a kapunál le kellett adni, és – ami különösen elgondolkodtató – akkoriban ezt senki sem mulasztotta el megtenni. Akinek bérletjegye volt, az kölcsönözhetett is, ami később, az első világháború alatt különösen fontos volt, hiszen akkoriban nemcsak a kispénzű diákoknak, de még az egyetemi tanároknak is gondot jelentett a könyvek megvásárlása.
Az állatkerti ismeretterjesztő munka legjelentősebb fórumai azonban az útmutató füzetek sokasága, valamint az állatkert lapjaként megjelenő „Természet” volt.
Az újjáépített kertben az állatok férőhelyei – a kor igényeihez képest – kifejezetten jók voltak, ám igyekeztek a körülményeket folyamatosan jobbítani. Ebben nemcsak Lendlnek, nemcsak az állatgondozóknak, hanem a kert hozzáértő felügyelőinek, Auer Károlynak, Czerva Frigyesnek, Czerva Károlynak és Szeiff Károlynak is. A szakszerű munka eredményeként 1915.-re már igen sok kisállat született, s ez adta az ötletet arra, hogy megnyissák – a világon valószínűleg elsőként – az állatóvodát.
Mi történt az állatkertben az első világháború alatt?
1914-ben kitört az első világháború, amelyet akkoriban még senki sem nevezett így, csak „Nagy Háború”, vagy „bellum omnes contra omnium” néven emlegették. Bár senki sem lőtte, vagy bombázta az állatkertet, a veszteségek mégis súlyosak voltak. Nagy gondot jelentett például a takarmányhiány, amely először azokat az állatokat sújtotta, amelyek speciális táplálékon éltek. A kert fókái például hamar elpusztultak, hiszen ezek az állatok tengeri halat igényeltek, amit azonban a háború miatt nem lehetett szerezni. Csupán egyetlen példányt sikerült hosszabb ideig életben tartani, oly módon, hogy sózott csukamájolajba mártott édesvízi hallal etették. Az Aquarium lakói is nagyrészt elpusztultak, hiszen tengervizet sem lehetett hozatni.A későbbiekben már olyan egyszerű, közönséges takarmányokat is nehéz volt beszerezni, mint a réti széna. A ragadozók húsellátása – ki gondolná – elég sokáig megoldott volt, mert a Honvédségtől naponta több legyengült hadiló érkezett, amelyeket aztán az állatkert saját vágóhídján dolgozhatott fel.
Ugyancsak nagy gondot okozott a munkaerő hiánya is, hiszen az állatápolók nagy részét behívták katonának. Helyettük a feleségek, már munkabíró gyermekek jöttek dolgozni, így a munkaerőhiány megoldódott, ráadásul a férfiember nélkül maradt családok is kereseti lehetőséghez jutottak.
Az élet persze nem állhatott meg, még a háború miatt sem. A háború korai szakaszában még állatbeszerzésekre is volt lehetőség, sőt a háború alatt jelentékeny szaporulat is volt, például az oroszlánoknál, a tigriseknél, a leopárdoknál, a jávorantilopoknál, a vízidisznóknál és sokmás állatnál is. A legnagyobb eredményt a vízilovak szaporodása jelentette, még akkor is, ha a tenyészpár, Ara(ny) és Bandi első borja csak hat napig élt.
Persze nemcsak a születés, a halál is az élet velejárója, s nem volt ez másként az állatkertben sem. 1917-ben például – jóllehet az emberek már mind a háborús gondokkal voltak elfoglalva – szinte minden újság megemlékezett az állatkert legendás öreg vízilovának, Jónásnak a haláláról.
A háború elején egy jelentősebb épület-átalakítás is történt, bár ez nem az állatok életkörülményeinek javítását szolgálta. A „vastagbőrűek házával” , vagyis Elefántházzal kapcsolatban ugyanis a Török Követség azzal a kéréssel fordult az állatkerthez, hogy ezt a házat építsék újjá, mert az épület muzulmán mecsethez hasonlít. A ház karcsú minaretjét tehát sietve lebontották, már csak azért is, mert a Török Birodalommal az első világháborúban a Monarchia szövetségben állt.
Milyen volt az állatkert a gazdasági válságok idején?
1919-ben Lendl Adolfot felmentették az igazgatói teendők alól, és helyette Hilbert Rezsőt nevezték ki aligazgatónak. Hilbert 1909. óta dolgozott az állatkertben, mint a pénzgazdálkodás irányítója. Mikor pedig már aligazgatóként tevékenykedett, a szakmai vezetést, valamint a „Természet” szerkesztését dr. Raitsits Emil vette át.
Hilbert Rezsőnek nem volt könnyű dolga, hiszen először a háború utáni pénzügyi válságból kellett kiemelnie a kertet, majd pedig a gazdasági világváltás által okozott nehézségeket kellett leküzdenie. Hilbert hamar felismerte, hogy a Fővárostól, amely maga is anyagi gondokkal küszködött, aligha remélhet támogatást, ezért igyekezett minden saját forrást kihasználni. Például a park locsolóberendezéséseit az állatkert saját kútjáról táplálták, így csökkentve a kiadásokat.
állatvásárlásra nemigen lehetett pénzt szerezni, ezért Hilberték nagy gondot fordítottak a meglevő állomány szakszerű kezelésére az utódnyerés érdekében. A fiatal állatok ugyanis jó cserealanyok, újabb állatokra lehet elcserélni őket. Az emlősállatoknál jelentős is volt a szaporulat, de a madaraknál az 1920. tavaszán hirtelen fellépő kolera miatt nem sikerült ilyen eredményeket elérni.
A tervszerű állatszaporítás nagy eredménye volt az állatkert első életben maradt vízilovának a megszületése 1922-ben. Tyutyu, a vízilóborjú gond nélkül felnövekedett, s két éves korában a Schönbrunni állatkertbe került, ahol még 1958-ban is élt. Ettől kezdve rendszeressé vált a víziló-szaporulat Budapesten. A vízilóbika, és párja, Ara remek tenyészállatoknak bizonyultak, olyannyira, hogy nevét „Arany”-ra változtatták.A huszas években már több helyen is megfogalmazódott, hogy az állatkerteknek fel kell vállalniuk az élővilág sokszínűségének megőrzését is. E téren konkrét lépéseket először Berlin és Bécs városok állatkertjei tettek, méghozzá az igencsak megritkult európai bölény védelme érdekében. A két állatkerthez Budapest harmadikként csatlakozott. Az állatkert négy európai bölényét ki is helyezték a Visegrádi Bölényparkba, a várható utódok reményében.
Ekkoriban élesztették újjá az állatkerti könyvtárat is, amelyet még Lendl és Szabó Ervin alapított.
A rendszeres szaporulatnak és a mind biztosabb gazdasági helyzetnek köszönhetően sok új állatot is szereztek. Elefántot, zebrákat, jegesmedvét, fókákat, narancsnyakú kazuárt is szereztek csere útján, ismét lehetőség nyílt a tengeri hal beszerzésére is.
Különösen jelentős volt a patásállomány. Csak az antilopoknak nyolc faját, láthatta a közönség.
1927-ben nagy megtiszteltetés érte az állatkertet, ugyanis itt rendezték a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság IV. kongresszusát, méghozzá elismerésképpen a Budapesti állatkert bölényvédelmi tevékenységéért. A kongresszus augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott, a hozzá kapcsolódó kiállítást dr. Raitsits Emil rendezte.
Hilbert Rezső arra is gondot fordított, hogy a kertben színvonalas ismeretterjesztő munka folyjon. Az „állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére” címmel megrendezett előadás-sorozat nagy érdeklődést váltott ki. Olyan neves hazai szaktudósok oktatták itt az ifjúságot, mint éhik Gyula, Gál János vagy Rapaics Rajmund.
Hilbert Rezső 67 éves korában, 1929 januárjában vonult nyugalomba.
Hogyan lett az állatkertből Európa-szerte ismert, hírneves intézmény?
Amikor Hilbertet nyugdíjazták, a Főváros pályázatot írt ki az állatkert vezetésére, amelyet Nádler Herbert nyert meg. Az akkor 46 éves Nádler szakmai körökben akkor már nem volt ismeretlen, elsősorban vadászati szakíróként tartották számon. Mikor kinevezték az állatkert élére, saját bevallása szerint még nem volt igazán állatkerti szakember. Művelt tudományosan képzett emberként a szükséges ismereteket autodidakta módon sajátította el. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy Nádler bárkitől hajlandó volt tanulni, légyen az valamely szakma elismert tudósa, állatápoló, vagy éppen segédmunkás.1930-ban Nádler vette át a „Természet” szerkesztését is, s nemcsak a lap tartalmi felépítésén változtatott, hanem például előírta a jobb minőségű krétapapír használatát. A lapban megjelenő állatkerti híreket rendszerint az egyes osztályok felügyelői írták.
Nádler alig került az állatkertbe, tüstént hozzáfogott a kert átszervezéséhez. Az ő utasítására vezették be a gímszarvasoknál az azóta Nádler-kerítésként emlegetett kerítésformát, amely megakadályozza, hogy üzekedéskor a bika a tehénben agancsával kárt tegyen.
A korszerűsítési munkák egyik fontos lépése volt az, hogy az állatok részére biológiai igényeiknek jobban megfelelő tereket alakítottak ki. Ennek megfelelően alakították ki az 1600 négyzetméteres Afrika-társaskifutót különféle antilopok és zebrák számára. Megnagyobbították a vízilovak medencéjét, átalakították az édesvízi aquariumot is.
1936-ra elkészült a Majomház új, üvegtetejű háza, amely – jóllehet ma már elavult – akkoriban Európa-szerte egyedülállóan korszerűnek számított. Közben az állatok is szépen szaporodtak, a nilgau antilopok, tigrisek, oroszlánok, rénszarvasok, chapman-zebrák mind-mind utódaikkal fogadták a kertbe látogatókat. Kiselefánt is született 1930-ban, az apróságot azonban az anyaállat sajnos agyonnyomta.
Sok különleges állatot vásároltak, például japán óriásszalamandrát, csimpánzokat, de a legjelentősebb esemény az volt, hogy hosszú idő után először végre sikerült két zsiráfot is szerezni.
Az új állatokat is csakhamar szaporodásra bírták. 1933-ban például megszületett a Budapesti állatkert első életben maradt jegesmedvebocsa, ami világviszonylatban is jelentős esemény volt. Az 1934-es esztendő a zsiráfoknál hozott gyermekáldást, ami azért volt különleges, mert a Budapesti állatkertnek ekkoriban masszai-zsiráfjai voltak, amelyek korábban még sehol másutt nem szaporodtak.
Ezek a kiemelkedő eredmények persze nem egy embernek köszönhetőek. Az állatgondozók munkája éppúgy benne van, mint Nádleré, vagy a jeles állatkerti felügyelőké, például Szombath Lászlóé, vagy Anghi Csabáé. E jeles szakembereknek arra is gondjuk volt, hogy állatkertünk eredményeit nemzetközi szakfolyóiratokban publikálják. Ezért tekintjük a második világháborút megelőző időszakot, a Nádler nevével fémjelzett kort olyan időnek, amikor állatkertünk megalapozta nemzetközi tekintélyét, hírnevét, rangját.
Mi történt az állatkertben a második világháború idején?
A második világháború az egész ország számára tragédiát jelentett, s természetesen a Budapesti állatkertben is tragikus volt a helyzet. A háború elején a már ismert „tünetek”, az építőanyag, a takarmány és a munkaerő hiánya jelentkeztek elsőnek. Olyannyira gondot okozott az állatok etetése, hogy az állatkert parkrészeit fel kellett szántani, s ezeken a területeken takarmánynövényeket kellett termeszteni az állatok részére.
A háború későbbi szakaszában a vasút közelsége bizonyult tragikusnak, mert ez fontos stratégiai célpont volt. Ezért az állatkertben egymást érték a bombázások, amelyeknek során szinte minden épület leomlott, s csaknem minden állat elpusztult. Azok az állatok, amelyek megúszták a repeszeket, lövedékeket, vagy a robbanáskor keletkező légnyomást, sőt még a kegyetlen telet is átvészelték, végül bográcsban végezték, hiszen a környékbeli lakosoknak nem volt mit enniük. A zsiráfok akkor pusztultak el, mikor házukra bomba esett, a bölények mind bennégtek a házukban, a krokodilok pedig – a tető és termálvíz nélkül maradt medencében – megfagytak. Mire a front átvonult Budapesten, az egykor gazdag állatkertből egy romhalmaz maradt, benne alig tizenöt állattal.
Hogyan épült újjá az állatkert?
Amikor a harci cselekmények megszűntek Budapesten, azonnal megkezdődött az élet. Az emberek előjöttek a pincékből, s – élükön Nádler Herberttel – hozzáfogtak a lehetetlenhez – a romokból ismét állatkertet építettek. újra elkezdődött az élet. A megmaradt állatokat az egyetlen fűthető épületben, az Elefántházban szállásolták el, s hozzáláttak a romeltakarításhoz. Azon igyekeztek, hogy 1945. május elsejére ismét, immár harmadszor meg tudják nyitni az állatkertet. Emberfeletti munka árán ez sikerült is, bár az állatállomány jóval szerényebb volt, mint a háború előtt. A megmaradt állatokon kívül vidékről több hazai vadat kapott a kert, sőt megindultak az első állatcserék is.Eközben a cirkuszosok újra megjelentek, s az állatkert vállalta, hogy helyet biztosít a vadállatok részre, amíg a cirkuszosok Budapesten tartózkodnak. Lassacskán minden romos épület eltűnt, s egyre több kifutó népesülhetett be, azonban az akkori építőanyag-hiány miatt több felújítás csak tüneti kezelés volt.
Nádler Herbert 1948-ban nyugdíjba vonult, s helyette – mint akkor minden intézményben – munkás igazgatót neveztek ki Láng István cipőfelsőrész-készítő munkás személyében. Szerencsére Láng – bár a személyi ügyeket kézben tartotta – a szakmai munkába nemigen szólt bele. Láng után egy rövid ideig Károlyi József vezette az állatkertet.
Ki volt dr. Anghi Csaba?
A Budapesti állatkert történetének egyik legjelentősebb, meghatározó alakja dr. Anghi Csaba volt. Anghi Csaba 1901-ben született, és saját bevallása szerint kisgyermek korában már „bérletes gyermek” volt az állatkertben. Már ekkor elhatározta, hogy egyszer ő is az állatkertben fog dolgozni. Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, majd Budapesten végezte, utána pedig a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián tanult, de vizsgázott a fővárosban is, a Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági szakán, majd a Bölcsészkar állattani tanszékén is.
A harmincas években Anghi a Budapesti állatkert emlős osztályának felügyelőjeként tevékenykedett, később egyetemen tanított, majd a háború után, 1956 és 1967 között az állatkert vezetésével bízták meg. Még osztály-felügyelőként ő vizsgálta először behatóan a zsiráfborjak növekedését, a különféle zebrafajok és -alfajok csíkozatának alakulását, valamint ő volt az, aki megindította a törzskönyvezést az állatkertben. Munkája során széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Mesterének Schandl akadémikust és a bécsi Otto Antoniust tekintete.Igazgatói működése során a Budapesti állatkertet újra európai szintűre fejlesztette. Miután nyugdíjazták, nem szakadt meg a kapcsolata az állatkertekkel, mert miniszteri felkérésre haláláig ő volt a vidéki állatkertek szakfelügyelője. Számos előadást tartott, több könyvet is írt és még továbbiakat is szeretett volna írni, ebben azonban megakadályozta 1982. október 5-én bekövetkezett halála.
Miként lett az állatkertből tudományos intézet?
Amikor Anghi professzort kinevezték az állatkert igazgatójának, azonnal beadvánnyal fordult a Fővároshoz és az Akadémiához, s ebben nagyobb ellátást, jobb lehetőségeket kért a kert számára, valamint azt, hogy a kert kapja meg a „Tudományos Intézet” besorolást. Beadványa meghallgatásra is talált, s a „Tudományos Intézet”-i státuszt még 1956 nyarán, a kert kilencven éves jubileumán megadták.
Anghi professzor világosan látta az állatkerti ismeretterjesztő munkában rejlő lehetőségeket, ezért már 1957-ben megindított egy ismeretterjesztő füzetsorozatot „Zoo Budapest” címmel. E füzetekben nemcsak a kert lakóit mutatták be, hanem a kulisszák mögötti világot is. Emellett az állatkert tudományos munkatársai rendszeresen publikáltak hazai folyóiratokban.
új állatnévtáblák kerültek a ketrecek rácaira, megindultak az ismeretterjesztő előadások is. A Majomház előtti téren, üvegezett tablókat helyeztek el, ahol időszaki kiállításokat rendeztek.
Komoly figyelmet fordítottak a kutatómunkákra is, amelynek eredményeit először 1962-ben foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a „Magyar Tudomány”-ban.
Magyar háziállatfajták megmentője
Nemcsak a vadállatok között léteznek veszélyeztetett fajok, a háziállatok körében is akadnak olyan fajták, amelyek eltűnőben vannak. Ennek oka, hogy egyes hagyományos, régi állatfajták napjainkra elveszítették egykori gazdasági jelentőségüket, így már csak kevesen tartják, tenyésztik őket. Az ősi, vagy régen honosult magyar háziállatfajták közül is vannak olyanok, amelyek végképp eltűntek, ám sokuk annak köszönhetően maradt fenn, hogy az állatkert erőfeszítéseket tett a megóvásuk érdekében.
Lassanként állatvásárlásokra is futotta, bár kezdetben igen nehéz és bonyolult folyamat volt erre a célra konvertibilis valutát igényelni. A küzdelmek első fázisában, 1959-ben annyit sikerült elérni, hogy az állateladásból származó dollárbevételeket az állatkert saját céljaira fordíthatta, s nem kellett a valutát felkínálni megvételre az államnak.
Megindult az állatok tervszerű szaporítása is, amelynek első lépéseként új törzskönyvet állítottak fel a korábbi adatok alapján. Kiemelkedőek voltak az eredmények a nagymacskák és a vízilovak szaporítása terén, de ebben az időszakban két alkalommal, méghozzá 1956-ban és 1967-ben kiselefánt is született.
Az állatok szaporodása is hozzájárult a fajgazdagsághoz, hiszen a kölyökállatokat más fajokra cserélték. így sikerült például zöldszárnyú arát, jegesmedvét, brazza-cerkófot és csimpánzt szerezni. Látva a Budapesti kert gyors fejlődését, több gazdagabb állatkert ajándékozott állatokat a városligeti zoonak. 1959-ben az ausztráliai Perth állatkertjéből például kurtafarkú kengurukat kaptunk ajándékba.
Anghi professzor számos tekintetben irányadónak tartotta Lendl Adolf zoológiai elképzeléseit és bemutatási rendszerét. Ennek megfelelően arra törekedett, hogy a kiveszőfélben lévő magyar háziállatokat, rackát, magyar szürkemarhát és más fajtákat az állatkert is bemutassa.
Az állatkert eredményei a látogatottság mértékében is megmutatkoztak: volt olyan év, amikor a kertnek másfél millió látogatója volt. A sajtó szinte naponta foglalkozott az állatkerttel.
Hogyan ünnepelte meg az állatkert megnyitásának centenáriumát?
Az állatkert megnyitásának 100. évfordulója 1966-ban volt, s erre a jelentős eseményre nagyszabású tervekkel készült a kert. A centenárium jegyében alakították ki a Rovarházat, ekkor hozták rendbe a Kis- és a Nagysziklát. A háború során elpusztult régi Zsiráfház helyén egy újat emeltek, s 1965-ben e zsiráfok is megérkeztek. új Bölényház is épült, mert a fából épült régi bölényház a háború alatt teljesen elpusztult.
A centenáriumi rendezvényre számos hazai és külföldi szakembert hívtak meg, s a meghívókra a várakozáson felül érkezett visszajelzés, olyannyira, hogy még a tervezett programot is módosítani kellett. Az ünnepség és a vele kapcsolatos tudományos ülésszak végül szeptember 26-tól október 3-ig tartott. A megnyitó a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében volt. A díszebéd, az állatkert részletes és alapos megismerése és a tudományos ülések után a résztvevők kulturális programokon is részt vehettek.
A külföldi vendégek 740 ezer forint értékben (mekkora pénz volt ez 1966-ban!) hoztak ajándék állatokat, egyebek közt szirtiborzot és Przsevalszkij-féle vadlovat.
Mi történt az állatkertben az elmúlt évtizedekben?
Anghi Csaba 1957-ben vonult nyugalomba. Helyette Szederjei ákos kandidátust nevezték ki igazgatónak. Amint annak idején Nádler is tette, Szederjei is gondosan felmérte a tennivalókat. Elsőként a Teveház építését fejezték be, majd egy háromszintes szociális épületet emeltek a dolgozók munkafeltételeinek javítása érdekében. Ekkoriban készült el a gerincteleneket bemutató Vivárium is.
Szederjei vezetése alatt az állatkert folyamatosan korszerűsödött, bár a szűkös lehetőségek közepette csak igen lassan. Mégis sikerült ritka állatokat bemutatni, sőt szaporodásra bírni őket.
Ennek a korszaknak volt jelentős eseménye a Vadászati Világkiállítás 1971-ben. Szederjei főigazgató miniszteri felkérésre a kiállítás aktív részese volt, s több a kiállítás bezárta után több kiállító ajándékozta állatait a Budapesti állatkertnek.
Szederjei Ákos nevéhez fűződik a munkaterápiás foglalkozások bevezetése is, amelyek nemcsak látványosak, de programot jelentenek a fogságban jobbára csak unatkozó állatok számára. Sok neves vendége volt ekkoriban a kertnek, köztük az „Oroszlánhűség” világhírű szerzője, Joy Adamson, valamint a Nobel-díjas Konrad Lorenz professzor is.
Szederjei Ákost 1978-ban dr. Holdas Sándor váltotta fel az állatkert igazgatói székében. Holdas elsőként egy tervprogramot dolgozott ki a korszerűsítésre, amelynek megfelelően az állatházak kokszos fűtését felváltotta a gázfűtés. Viszonylag nagy költséggel megkezdődött az öreg, elavult épületek rekonstrukciója, például a Vidraház kialakítása, a Bagolyvár átépítése, a Madárház felújítása.
Ezeknek az átépítéseknek egy jelentős részét Holdas utódja, az 1987-ben kinevezett dr. Szijj József vezetése alatt fejeződött be. Ilyen volt például az Emberszabású Majmok Háza, amely éppen 1987-ben készült el. 1991-re, a megnyitás 125. évfordulójára felújították az elefántos Főkaput, ekkor készült el az újjáépített Kenguruház is, amelynek emeletén az éjszakai állatok kaptak helyet.
Ami a különleges állatokat illeti, a nyugati síkvidéki gorillák és a vörös macskamedvék beszerzése volt a leginkább kiemelkedő esemény.
Mi történt az állatkertben az elmúlt néhány évben?
1994. márciusában új vezető került az Állatkert élére dr. Persányi Miklós személyében, és ez a vezetőváltás újfajta szemléletet is eredményezett. Már ebben az évben megkezdődött a „rácsellenes” program, a következő évtől kezdődően pedig a kert tervszerű rekonstrukciója. Az elmúlt években úgyszólván az Állatkert minden négyzetcentiméternyi területén történt valami változás.
A rekonstrukció során számos állatház újult meg, így befejeződött a Pálmaház felújítása, ismét régi szépségében tündököl az Elefántház, és számos további létesítményen is jelentős korszerűsítési munkálatokat lehetett elvégezni. A rekonstrukció során nemcsak az eredeti műemléki környezet megóvása, helyreállítása és gazdagítása cél, hanem az állatok életkörülményeinek jobbá tétele. Az 1990-es évek közepén megkezdett rekonstrukció azóta is folytatódik, jelenleg a Nagyszikla, és a szomszédságában lévő Szavannakifutó munkálatai zajlanak.
2003 májusában dr. Persányi Miklóst környezetvédelmi és vízügyi miniszternek nevezték ki. A főigazgatói teendőkkel ekkor az intézmény nyugalmazott gyűjteményi igazgatóját, dr. Bogsch Ilmát bízták meg, aki még ugyanabban az évben főigazgatói tisztségre kiírt pályázatot is megnyerte. Főigazgatói működésének négy esztendeje alatt folytatódott a kert rekonstrukciója, újjászületett az Akvárium és a régi Majomház, új Papagájlak és Pápuaház épült, emellett a régi tervek figyelembe vételével, de korszerű berendezéssel újra felépült a tóparti Krokodilház. Az állatkert emellett számos kiváló természetvédelmi és tenyésztési eredményt is elért, amelyek közül a világ első mesterséges termékenyítésből született orrszarvúja az egyik legjelentősebb.
2007 májusa óta ismét dr. Persányi Miklós irányítja az Állatkertet, előbb megbízott, majd szeptember elseje óta kinevezett főigazgatóként.
Természetesen mindez már az állatkert jelenéhez tartozik, amelynek aktuális eseményeiről – ahogy az elmúlt években folyamatosan – a weboldal hírei között adunk számot.
