A kuszkusz szót sokan egy étel neveként ismerik, de van ilyen nevű állat is. Ráadásul egyik fajuk, az egyszínű, vagy más néven földi kuszkusz Állatkertünkben is látható. Ez az állat egyébként az erszényesek közé tartozik.
Múlt héten, amikor közzétettük, hogy az új nőstény kuszkusz érkezése miatt aznap délután zárva tart az Ausztrálház egy része, a kommentelők, a bejegyzéshez hozzászólók körében élénk eszmecsere alakult ki az ügyről. Volt, aki még nem is hallott még ilyen nevű állatról, és akadt olyan is, aki megjegyezte, hogy a kuszkusz inkább ételként ismerős a számára. Arra gondoltunk tehát, hogy kuszkusz ügyben tiszta vizet öntünk a pohárba.
A gasztronómiában a kuszkusz egy berber eredetű, elsősorban az arab világban elterjedt étel neve. Így nevezik egyrészt magát az alapanyagot, amely különböző darákból, illetve a durumbúza lisztjéből készül, de kuszkusz a neve a fentiekből, illetve birkahúsból, paradicsommal, vöröshagymával és fokhagymával készült egytálételnek is.
A zoológiában viszont kuszkusz név alatt az erszényes emlősök, ezen belül pedig a kúszóerszényesek egyes fajait értjük. Nemcsak Ausztráliában, hanem az indonéz szigetvilág keleti felében is megtalálhatók, az Állatkertünkben is látható egyszínű vagy földi kuszkusz például Új-Guineában és az Aru-szigeten őshonos.
Az ételre vonatkozó kuszkusz név berber eredetű, az állatra vonatkozó pedig maláj, az csak véletlen, hogy a kettőt hasonlóképpen ejtjük, és ugyanúgy írjuk. Legalábbis magyarul, mert az angolban például az arab étel nevét couscous-nak, az állatét pedig cuscus-nak írják.
Egyébként azoknak a kommentelőknek is igazuk van, akik felvetették, hogy a kuszkusz nevű állat is lehet étel más állatok, illetve az emberek számára. Új-Guinea őslakóinak étlapján például a kuszkuszok is szerepelnek, köztük is leginkább pont az a faj, amely Állatkertünkben is látható.
A kuszkuszok a fán lakó, éjjel aktív életmódhoz alkalmazkodtak. Viszonylag nagy szemeik és hosszúra nőtt, tapintó bajuszszálaik, illetve remek szaglásuk segítségével a gyenge fényviszonyok között is ügyesen tájékozódnak. A fára mászásban főleg mancsaiknak veszik hasznát (ráadásul a mellső lábaikon nemcsak a hüvelykujjat, hanem a jobb fogás érdekében a mutatóujjat is szembe tudják fordítani a többivel, ami egyébként más erszényesekre, így például a koalákra is jellemző), és kapaszkodó farkuknak is, amelynek hátsó kétharmada csupasz, szőr helyett rücskös bőr fedi, hogy csúszásmentesen tekerhessék rá az ágakra.
Állatkertünk történetének nagy részében a kúszó erszényeseket általában a rókakuzuk képviselték, de az 1980-as évek óta földi kuszkuszokkal is foglalkozunk. Ez a faj onnan kapta a nevét, hogy közeli rokonainál szívesebben tartózkodik a talajszinten is. Több mint harminc éve rendszeresen szaporítjuk is őket, és épp a további kuszkuszbébik reményében szereztünk be egy nőstény állatot.
A kuszkuszokat, több más éjjel aktív állattal együtt az Ausztrálházban, az Ausztrál alkony nevű bemutatóhelyen lehet megtekinteni. Itt fordított világítási programmal „csapjuk be” az állatokat, mesterséges éjszakát varázsolva a nappali órák idejére. Így ezek az állatok is aktív életet mutatnak a látogatási időben.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!