A sokféle állat és növény mellett Állatkertünk különleges épített környezetéről is híres. Ahhoz, hogy erre is felhívjuk a figyelmet, különösen jó alkalom a mai nap, hiszen április 18-án ünneplejük a műemlékvédelmi világnapot.
A műemlék világnap, műemlékvédelmi világnap, illetve angolul International Day of Monuments and Sites néven ismert jeles napot 1984 óta tartják meg szerte a világon, éspedig az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) tartozó Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága (ICOMOS – International Council on Monuments and Sites) kezdeményezésére. A dologban természetesen mi is érdekeltek vagyunk, hiszen Állatkertünk épületeinek nagy része műemlékvédelmi oltalom alatt áll, s a kert épített környezete közös kulturális örökségünk részét képezi.
A Budapesti Állatkertről közismert, hogy a világ egyik legrégebbi állatkertje: 1866 augusztusában nyitottuk meg először a kapukat a nagyközönség előtt. A bő másfél évszázados múltból azonban még nem következne szükségszerűen, hogy az Állatkert tele legyen műemlék épületekkel. Ehhez az is kellett, hogy az állatkerti állatházakat a maguk korában neves építészek tervezték igen magas művészi színvonalon, és persze az is, hogy a létesítmények át is vészeljék az évtizedeket, s megvédendő örökségként tekintsenek rájuk.
Az Állatkert építéstörténete természetesen az 1860-as évek derekán kezdődött, amikor az újonnan létrejövő intézmény első létesítményeit, állatházait kellett létrehozni. Ezeket szinte kivétel nélkül a kor jeles építész párosa, Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezte. Az 1866-ban átadott állatházak közül azonban mára egy sem maradt meg, pontosabban egy igen, a Bagolyvár mesterséges várromja, amelyet azonban az idők során áthelyeztek és jelentősen át is építettek az eredeti állapotokhoz képest. Nem maradt fenn a Lóhr Antal tervezte, 1868-ban épült első Zsiráfház sem, amelyet 1893-ban Jónás, az első budapesti víziló lakóhelyévé alakítottak át.
Ma is meglévő műemlék épületeink jó része az 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítés idején épült. Az addig közhasznú magántársaságként működött Állatkert fenntartását – Andrássy belügyminiszter javaslatára – nem sokkal korábban, 1907-ben vette át a főváros, s a nagy városfejlesztő polgármester, Bárczy István kezdeményezésére teljeskörűen újjá is építették. A beruházásra eredetileg 1,2 millió aranykoronát irányoztak elő, de 1912-ig végül több mint 4 milliót fordítottak az Állatkert újjáépítésére. Ekkor épült a Főkapu és az Elefántház (Neuschloss Kornél), a Pálmaház (Végh Gyula, Räde Károly, Ilsemann Keresztély), a Nagyszikla és a Kisszikla (Végh Gyula), valamint a mai Ausztrálház, Madagaszkár-ház, India-ház, Fácános, de még a kürtőskalácsos házikó is (Kós Károly és Zrumeczky Dezső).
A második világháború utáni években, különösen a második hároméves terv (1958-1960), majd a második és harmadik ötéves terv időszakában (1961-1965, 1966-1970) az Állatkert fejlesztését olyan új épületek létrehozásával képzelték el, amelyekhez a régi, 1912-es állatházak lebontásával nyertek helyet. Ekkor bontották le például a Kós és Zrumeczky tervezte Bivalyházat és Zsiráfházat is, amelyek helyére Kéri Gyula és Bognár Ferenc tervei szerint építettek Bölényházat (1963) és újabb Zsiráfházat (1965).
A műemlékvédelmi, örökségvédelmi szempontok az 1970-es évben kezdtek előtérbe kerülni: a Budapesti Műemlékfelügyelőség kezdeményezésére az Állatkert egészét műemléki környezetté nyilvánította, a legfontosabb állatkerti épületek, építmények pedig a 925/74-es számú VB határozattal egyedi védettséget is kaptak. Az 1990-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig tartó időszakban pedig átfogó rekonstrukció keretében valamennyi műemléki létesítményt felújítottuk, hogy ismét eredeti szépségükben pompázzanak, egyben megújulva az állatok számára is korszerű elhelyezési, bemutatási körülményeket biztosítsanak. Még az 1960-as években lebontott, Kós és Zrumeczky tervezte
Bivalyházat és Zsiráfházat is visszaépítettük, az eredetire megszólalásig hasonlító külsővel, de korszerűsített belső kialakítással.
Állatkertünk műemlékvédelmi, örökségvédelmi tevékenysége nyomán számos elismerést kaptunk. Az Elefántház 1999-ben befejeződött felújítása 2000-ben az Europa Nostra Díj aranyérmét nyerte el, 2009 tavaszán pedig ICOMOS-díjat kaptunk az itt folyó kiemelkedő műemlék-helyreállítási és fenntartási tevékenységért.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként újdonságainkról, programjainkról és friss híreinkről!
